Békéscsaba, 6 óra 2 perc, eső

― Amint elkezdődött a műsor, az eső is rázendített. Az időjárás nem fogadta kegyeibe a békéscsabai adást és a nézőket…
Bockor Gábor: ― Mivel nincs extra produkció, nem is lehetett cél az, hogy a közönség megálljon. A mostani turnézás másabb ahhoz képest, amit régen csináltunk: mindez gyakorlatilag egy dizájnos üveg dobozba ültetett rádióstúdió, amit kitettek az utcára. Aki kíváncsi, megáll és nézelődik, ha van ideje, kattint egy párat, kap egy dedikált képet.

Boros Lajos: ― Nincs olyan műsorelem, ami meghalna közönség nélkül.

B. G.: ― Amit bent, a stúdióban, azt itt kint is meg tudjuk csinálni. A lényeg, hogy optikailag jól nézzen ki, s aki a városon autóval, buszon vagy gyalogosan végighalad, lássa, hogy ott vagyunk. Olyan, mintha majmok lennénk egy ketrecben.

B. L.: ― Látványkonyha…

B. G.: ― Pontosan. Városonként változó, de ahogy láttam, az időjárás nem befolyásolta. Hasonló tömeg fogadott minket, mint általában.

― Láttak különbséget a békéscsabai és miskolci vagy debreceni műsor és kilátogatók között?
B. G.: ― Magyarország kicsi ahhoz, hogy különbségek legyenek városok között. A közönséget illetően persze vannak hangulatosabb városok ― általában ahol több a fiatal, ott nyitottabbak.

B. L.: ― Azért rajtunk is múlik. Ugyanaz a város másként tud viszony attól függően, hogy mi hogyan viselkedünk: számítunk-e aktivitásukra, vagy passzívak vagyunk és kihagyjuk őket. Esett az eső, s azon gondolkodtam: mit kapnak azért, hogy végigállják a négy órát, mikor mi nem is ígértünk nekik semmit.

  Voga János (fotó: Lehoczky Péter)

Ez most neked nevetséges?

― (Közben passzivitása miatt folyamatosan ugratják Voga Jánost.) Látom, a stúdión kívül is jó a hangulat…
B. G.: ― Persze, ezek az elemek a kulisszán kívül is folyamatosan jelen vannak. Kérdés, mennyire vesszük komolyan őket, megsértődünk-e vagy sem.

― Többek szerint emiatt komolytalanná válik a műsor…
B. G.: ― Bocs, de tényleg: van állomáskereső. Mi így csináljuk. Ha nem lennének ránk kíváncsiak, akkor már évekkel ezelőtt abba hagytuk volna. Sokan ― és ez most szó szerint értendő ― ezzel kelnek.

B. L.: ― De ha saját véleményed rejtetted el ebben…

B. G.: ― Újságírói sablon, hogy sokan mondják, egyesek szerint…

― Nem, magam is Bumeráng-hallható vagyok. Ám a környezetemben tényleg vannak olyanok, akik úgy vélik: nem áll másból a műsor, mint hogy a saját hülyeségeiken röhögnek.
B. G.: ― A prűdek megmaradtak a Kossuth Rádiónál, de tudomásul kell venni: a rádiózásnak megannyi műfaja létezik már. Amit mi csinálunk, az szórakoztató. Ez az, ettől nem lehet sem  többet, sem kevesebbet várni.

(Voga Jánosra már poénok hada zúdul, kötelességből meg is szólal.)
V. J.: ― A Bumeráng egy vidám, reggeli szórakoztató műsor. Nem is értem a kérdést.

A bumeráng valóban mindig visszatér

― Gondolom tudják, melyik a leghallgatottabb reggeli műsor…
B. G.: ― Jelenleg a 180 perc. A Kossuth Rádióé.

― A Sláger és Danubius megszűnése ― és a helyükön induló Neo FM és Class FM ― átrendezte az erőviszonyokat?
B. G.: ― Nagyon. Az átállás óta, közel két hónapon át nem, csak most készült új technikával egy komolyabb felmérés. Bekövetkezett az, amire számítani lehetett: a hallgatók ideiglenesen elpártoltak.

B. L.: ― Sokan CD-re váltottak, abba is hagyták a rádiózást.

B. G.: A Kossuth és a kisebb kereskedelmi, na meg a helyi rádiók profitáltak az átállásból. A mostani feladatunk, hogy mindent rendbe tegyünk.

B. L.: A Class FM is profitált…

B. G.: Ők azonnal, mi pedig két hónappal később kezdtünk.

  Bochkor Gábor (fotó: Lehoczky Péter)

― Noha tudjuk, hogy a bumeráng mindig visszatér, nem féltek, hogy tizenkét év után végleg elhalkulnak?
B. G.: ― Nem volt bennünk félsz, mert sok ajánlat közül válogathattunk. Tudtuk, hogy ilyen vagy olyan módon biztosan újraindulunk. A Class FM-mel ellenétében ― akik már előre megegyeztek, hogy másnap már kezdenek is ― mi szerencsés helyzetben érezhettük magunkat. Nem volt olyan komolyabb rádió, mely ne keresett volna meg minket, s ez nagyon jól esett. Nem kellett aggódnunk a műsor miatt. Anyagilag sem volt különbség az ajánlatok között. Azt néztük, hogy szakmailag hol dolgozhatunk a legjobb feltételek között, és a műsort melyik adón juttathatjuk el a legtöbb hallgatóhoz.

― Ugyanazon a frekvencián hallhatók. Nem is okozott problémát az átállás?
B. L.: ― Noha a szűk stáb azonos, időbe telik, amíg mindenki teljes mélyégében felfogja elképzeléseinket. Akadnak kisebb feszültségek, türelmesnek kell lennünk.

B. G.: ― Mi több éve vagyunk együtt, s van egy másik, szintén sok esztendeje együtt dolgozó profi stáb, akik lelkesek, ám sokszor nem érzik azt a tempót, amit ez a műfaj és biznisz megkövetel. Olyanokat kell újból és újból megbeszélnünk, és olyanokban kell egyeztetésekkel dűlőre jutnunk, melyek nekünk teljesen természetesek. Nehéz. Úgy érezzük, hogy bizonyos dolgokat elölről kell kezdenünk, mikor mi már mennénk a megszokott pályán. De nincs konfliktus ebből.

A három szakács  kiadatlan receptkönyve

― A Bumerángot több reggeli műsor majmolja kicsit…
V.J.: Kicsit?

― Ezt inkább nem ítélném meg, belefutottam már egy „többek szerintbe”… Szóval: mi a titok, ami miatt mégis utánozhatatlan a műsoruk?
B. L.: ― Egy varázslat és szerencse, hogy három emberből és a körülötte mozgó csapatból összerakott műsor egy bizonyos idő után képes egy iszonyatosan nagy titkot létrehozni. Olyat, mint egy szellemi, plazma állapot, és amit úgy hívnak: hangulat. Ebben lebegünk mi is, lubickolunk benne.

  Boros Lajos (fotó: Lehoczky Péter)

V. J.: ― De szép volt…

B. L.: ― Igazából mi sem tudjuk, hogy jött ez létre…

B.G.: ― Azért részben tudjuk.

B. L.: ― Olyan, mint amikor három szakács készíti ugyanazt a kaját. Ugyanazok az összetevők is, mégis az egyik jobbra sikerül, mint a másik.

B. G.: ― Tudatosabb ennél. Lajosnak abban igaza van abban, hogy ha három szakács próbálna ugyanazon recept alapján főzni, akkor nem sikerülne. Ám vannak olyan dolgok is, ami tisztán szakma. A több év alatt sok külföldi ― amerikai ― profival dolgoztunk együtt. Megnézték az emberi, a szellemi és a kreatív anyagot, és azt, hogy ebből ennek az országnak, ennek az ízlésnek miként lehetne a legjobbat összehozni. Tanultunk tőlük. Milyen hibákat nem lehet elkövetni, mi hogyan és mitől működik, mitől lesz egész a műsor.

Sikerült elérni, hogy a hallgatók már családtagjainak tekintenek minket, míg máshol mások megmaradtak csak műsorvezetőnek. Nem adjuk ki, mivel mások használati utasításnak, receptkönyvnek is használhatnák. Ám azt elmondhatom: jóval több, mint a véletlen és három ember összetalálkozása. Mi teremtettük meg a reggeli show-t, mint műfajt, innentől kezdve nyilván mindenki utánunk kullog. Azt hitték, hogy egyszerű ez: összeraknak három embert, akik felolvasnak színes híreket, melyeken majd jót röhögcsélnek. Nem így működik egy rádióműsor! A hallgatók mára fanatikusan kedvelik műsorunkat. Nehéz előállítani olyan kultikus imádatot, mint ami a fociklubokat jellemzi, ám nekünk sikerült.

B. L.: ― Mert mi nem hazudunk…

V. J.: ― És benne van a magánéletünk is.

B. G.: ― Egy bizonyos határig persze…

B. L.: ― Az igazi titkot viszont nem áruljuk el.

V. J.: ― Hülyeség is lenne.

B. L.: ― Egyébként három szó…

― Lenne egy tippem: Bochkor, Boros, Voga.
B. L.: ― A három ember tudja…

B.G.: ― Ám tizenkét év kellett ahhoz, hogy mi ennyire összeérjünk. Olyanok vagyunk, mint az egymáshoz illeszkedő puzzle darabok. Mindegyiken más van és más az alakja is, de együtt egy egészet alkot.