Bumeráng Fan Club

Bumeráng Fan Club hírei

Borsdaráló – Fejes Gábor rovata

A hét mondása: „Mondjuk, ha kémnő volnék, és úgy vallatnának, hogy most futó magyar musical feldolgozásokat nézetnének velem, simán elárulnék mindent.” Soma

Gáspár Győző, a meggyőző
Győzike most már nemhogy jön fel, mint a talajvíz, de gejzírként tör magasba ismét, merthogy jön neki az újabb show-ja, ami nála a mániás szakasz beköszöntét is jelenti egyben. Az új korszak első alapvetése mindjárt az, hogy most már ne tessenek őt Győzikének szólítani, ő már Győző, az előbbit – becsületes koporsókereskedő lévén – stílusosan eltemette magában. Meg azt is mondta zavarosan, hogy ő úriember és rosszfiú is egyben, és hogy most már nem a nézők, hanem ő fog diktálni, s ezt szerintem nyugodtan vehetjük fenyegetésnek.
De nem ez a legszebb (juj de jó, hogy újra köztünk van!), hanem az, amiért vállalta megint a megpróbáltatásokat. Nem a pénzért, nem a magamutogatásért persze, hanem valami egészen más, magasabb indíttatásból. Ő ezt valahogy úgy adta elő, hogy egy súlyosan beteg, azóta sajnos már elhunyt rajongójának (igen, volt neki ilyen) megígérte, ha az RTL Klub még egyszer hívja, ő nem áll ellen, még ha egyetlen porcikája sem kívánja a szerepléssel járó strapát. Így kvázi feláldozta magát, hogy állja a szavát, merthogy ő Győző, akinek nemes jellemét a roma Irigy Hónaljmirigy, a Füstifecskék annak idején oly találóan összefoglalta:
„Árány a kezemen, káláp a fejemen,
Irigyek rám a többi rajok.
Fő a sukár öltözék,
Igazi úriember vagyok.”

Good morning, rádiósok!
Azon megy a matek, hogy vajon a Class FM-en futó, roppant kreatívan Morning Show-nak keresztelt reggeli műsort vagy a Neo FM-en ébresztgető Bumerángot hallgatják- e többen, ami valljuk meg, most tényleg a legnagyobb problémáink közé tartozik, ha nem mindjárt ez a legnagyobb. Egyik nap azt olvasni, hogy a Balázsék a nyerők, aztán meg azt, hogy a Bochkorék, mindegyik jól alá van támasztva színes grafikonokkal meg számoszlopokkal, a fene se igazodik ki, de jól elvannak ezzel.
A tét nem kisebb, mint hogy kinek lehet nagyobb a pofája, melyik vicces fiúcsapat alázhatja az éterben a másikat, mint ahogy annak idején a Stadionban a Fradi és a Dózsa kemény magja cukkolta egymást frivol csasztuskákkal, rigmusokkal, amikor még volt foci, meg néző is persze.
Azt továbbra sem értem, honnan a fenéből tudják lemérni, az adott pillanatban hány ember füle tapad a rádióra, s az a rádió épp melyik csatornára van hangolva, de hát a számok ott vannak, s ezt láthatólag komolyan is veszik. Valami olyasmit magyaráznak, hogy naplót kell kitölteni arról, mikor mit hallgattak a kiválasztottak, és azt minden hét végén leadják, amit valahol összesítenek és kész. De olyan is van, hogy meglepetésszerűen felhívják a palit és rákérdeznek, hogy akkor most mit hallgatsz, mondd meg azonnal. Sőt, állítólag létezik olyan kütyü is, ami kvázi lehallgatja az embert, bárhol is leg yen, hangmintát küld meghatározott időközönként a központba, ahol a kocsmazajból is kiszűrik a háttérzenét, beazonosítják, regisztrálják, összeadják stb., de ezt már hadd ne vegyük komolyan.
Ami mindebből lejön, az az, hogy valakik valahol drága pénzért méricskélnek valamit, amit aztán közzétesznek, hogy legyen min vitatkozni, és ne kelljen azon súlyosan elgondolni: vajon a Danubius és a Sláger eltörlésével hová tűnt az a több mint félmillió hallgató, aki az új adójukhoz már nem követte sem Balázsékat, sem Bochkorékat? Már hallom a választ: ennek is a válság az oka. A munkanélküliek csak tíz után kelnek…

Borsdaráló – Fejes Gábor rovata

Bochkor, Sebestyén, Győző, Fenyő, Joshi
Fotó: Végh István, RTL Klub, Falusi Kata, Cser Dániel

Károly lenni kicsit magyar
Itt járt Károly (Charles Philip Arthur George), a walesi herceg és neje, Kamilla (Camilla Parker Bowles) is persze, lezárták miattuk a fél fővárost, ahogy az ilyenkor szokás. Hogy mit kerestek itt, az nem egészen tiszta, mindenesetre Károly a környezetvédelem jegyében fát ültetett, vonatozott, borozott, közben Kamilla jobbára a fájós derekával feküdt a lakosztályában, de a vizit akkor is jól sikerült, ha a brit sajtó negligálta is az eseményt.
A legfontosabb, hogy Károly ismét kijelentette, különleges kapcsolat fűzi Magyarországhoz, hiszen egyharmincketted részben büszkén magyarnak vallja magát ük-üknagyanyja, Rhédey grófnő révén.
Az 1812-ben született Rhédey Klaudia egyben II. Erzsébet angol királynő ükanyja, ami nem következhetett volna be, ha Klaudia grófkisasszonyra egy farsangi bálon nem vet szemet Sándor Pál Lajos württembergi herceg, és nem esik mindjárt szerelembe. De szerelembe esett, olyannyira, hogy a háromnevű fiatalember a bál után mindjárt meg is kérte a lány kezét a papától. A szigorú Rhédey László azonban elküldte, mondván, a kérő még csak nem is tud magyarul, amiből látszik, hogy ez bizonyos körökben akkor még szempont volt. Sándor Pál Lajos azonban kiszúrt az apósjelölttel, mert villámgyorsan megtanulta a nyelvünket, így hát semmi akadálya nem volt többé a frigynek, Klaudia és ő 1835. május 2-án össze is házasodott. Három gyerekük született, két lány, egy fiú. A srác volt az, Franz Paul Karl Ludwig Alexander, aki később elvett egy brit hercegnőt, III. György király unokáját, és innen már a Windsor-ház történelme íródik, ami egészen más fordulatot vett volna, ha Klaudia utálja a bálokat vagy egyszerűen rém ronda, és akkor Sándor Pál Lajos dönt úgy, hogy inkább egy vastag combú német nőt keres magának, mint hogy beletörjön a nyelve a „Mit sütsz, kis szűcs?” mondókába, mert nem ér annyit az egész.
Akkor pedig nincs II. Erzsébet, se Károly herceg, unalmasan telt volna a hét, fővárosi dugók nélkül, amik végső soron egy 170 évvel ezelőtt elhunyt szép magyar grófnőnek voltak köszönhetők, csak ezt eddig nem tudtuk.

Miért nem kell Fenyő?
Kínos csend veszi körül a Megasztár ötödik szériájának előkészületeit, legalábbis ami a zsűri összetételét illeti. Egyelőre annyit tudni, hogy a négy ítészből három már megvan, mégpedig azok, akik az előző szériában is megmondták a frankót, így Friderikusz, Eszenyi Enikő és Mester Tamás helye már biztos, egy még üres. Az előző műsorban azon a széken még Fenyő Miklós ült, ám, mint kiderült, őt most még csak meg sem keresték a TV2-től.
A dolog hátterében állítólag egy régi, valamiért kibékíthetetlen ellentét feszül, merthogy a show-man valamikor a modern televíziózás hőskorában a kamerák előtt alázta meg Fenyőt, amit ő azóta sem felejt el. Ez a magyarázat a formállogika szabályai szerint ugyan nemigen áll meg, mert akkor az előző szériában hogyan sikerült őket egy asztalhoz ültetni (igaz, a lehető legtávolabb egymástól), most meg miért nem, de ennél érdekesebb az a valamelyik belső embertől származó magyarázat, miszerint Fridi nagyon fontos a csatorna számára (miért is?), és nem kérdés, ha dönteni kell kettejük között, akkor inkább őt preferálják.
Ha egy muzikális tehetségkutató producereként egy negyven éve sikeres zenész meg egy tíz éve sikertelen show-man között kellene választani, én is biztos az utóbbi mellett döntenék…

Joshi Bharat és a beteg gyerekek
Nem mondhatni, hogy Joshi Bharat műsora nem kap elég figyelmet a sajtó részéről, már csak azért sem, mert ag yba-főbe bünteti a produkciót a nagyhatalmú rádiós és televíziós testület (ORTT) ilyen-olyan szabálytalanságokért, kihágásokért, amik mögött többnyire a kiskorúak védelme húzódik, akik megállnak a növésben, ha délután a sorselemző show-jából értesülnek a felnőttek világának szörnyűségeiről.
Újabban három beteg gyermek családja állítja, Joshi átverte őket. Az történt, hogy a karácsonyi, hagyományosan jótékonykodó, sírós-könnyes adásba behívták őket, és azzal hirdették az adományvonalat, hogy akik pénzt adnak, azok egyenesen rajtuk segítenek, de ők azóta ebből egyetlen fillért nem láttak, amit igen sérelmesnek találnak.
Azt innen nem lehet megállapítani, hogy ki, mit, kinek ígért vagy nem ígért, arra ott vannak a szakhatóságok, mindenesetre nem kéne átsiklani a dolgon egy elegáns kézlegyintéssel, különösen, ha a sértetteknek van igazuk. Aki ugyanis jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el, ami akár két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható, ha jól vagyok tájékoztatva jogilag. Tehát ha tőlem azzal csalnak ki pénzt, hogy azt majd odaadják valamelyik szerencsétlen sorsú honfitársamnak, de azt másnak, vagy senkinek nem adják oda, akkor engem, mint adományozót becsaptak, valakit meg megkárosítottak, ami több mint csúnya dolog. Hogy aztán ehhez Joshinak mennyi köze van, végképp nem tudni, de kíváncsian várom a fejleményeket.
Fejes Gábor (borsdaralo@borsonline.hu)

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: