Családias légkörben zajló dedikáláson fogadta rajongóit Boros Lajos Győrben. A népszerű rádiós közvetlenségével és humorával minden megjelentnek mosolyt varázsolt az arcára.



Mosolyturnéjuk egyik állomása volt Győr. Fűzi valamilyen kapcsolat a városhoz?
Rengeteg! Gyakran hívtak engem a főiskolára, mert gitáros-énekes voltam. Szinte kéthavonta itt játszottam. Ezenkívül gitáros fesztiválok is voltak Győrben, ahol nagyon szerettem részt venni. Volt egy olyan része a fesztiválnak, mikor utcazenélni kellett, ami azt jelentette, hogy kijelöltek egy sarkot, ott álltunk és játszottunk. Ez nagyon jópofa volt, mert a rengeteg fiatal együtt volt velünk, és jókat buliztunk.

A Bumeráng rajongói fellélegezhettek, mikor kiderült, hogy kedvenc műsoruk tovább él. Ön milyen érzésekkel folytatta tovább a műsort másik rádión, kisebb szünet után?
Volt bennem egy kis félsz, mert két hónap leállás után az emberek kerestek maguknak valamit, vagy megsértődtek és átálltak a CD-hallgatásra, vagy megtalálták maguknak a Juventust vagy a Rádió1-et. Alapvetően haragudtak a Neóra, amelyik elnyerte a frekvenciát a Slágertől, és vitatja is a Sláger, hogy tisztességes módon vagy nem. Tehát egy csomó ember eltűnt, és amikor mi arra a kompromisszumra jutottunk, hogy a Neóval újrakezdjük, akkor meg kellett keresni ezeket az embereket. Ezért aztán plakátokat tettünk ki, meg körbementünk két hét alatt az országon, hogy aki az utcán jár, az legalább szájhagyomány útján elterjessze. Amitől féltem, az bekövetkezett, iszonyú kemény munka kell ahhoz, hogy visszatérjünk arra a szintre, ahol megszűntünk.

A Frekvenciaháború című könyv a Sláger Rádió megszűnése nyomán íródott. Miként jellemezné az írást?
Olyan dokumentum ez a könyv, amit akkor is kiadtam volna, hogyha egy darabot sem vesznek meg. Én erőszakoltam ki a rádiótól, hogy adják ki. Végül is a nyakamban maradt, mert a rádió kiszállt belőle. Ez a több mint tízezer levél, sms és üzenet válogatása, amit napról napra kaptunk attól a bejelentéstől kezdve, hogy esélyes volt, elveszítjük a frekvenciát, addig, hogy el is veszítettük. Amikor rájöttek az emberek, hogy megszűnhet a rádióműsor, akkor elkezdtek azon gondolkodni, mit jelentett nekik ez. Egy kicsit mi is megijedtünk, mert arra nem gondoltunk, hogy ilyen fontosak vagyunk. Mi ezt nagyon sok munkával és szeretettel főállásban csináltuk, de arra nem számítottunk, hogy ilyen, szinte családokba beépülő jelenséggé válunk. Úgyhogy én arra gondoltam, hogy ki kell adni ezt a könyvet, időnként elő kell venni és akárhol felütni, majd elolvasni öt üzenetet.

Szimpátiakoncertjüket minek szánták? Búcsúzásnak, esetleg tiltakozásnak?
Eszünkbe se jutott, hogy ebből valamiféle lázítás legyen. Sőt, többször mondtuk a koncerten is, hogy nem megyünk el az ORTT-sek házát felgyújtani, nem megyünk el megverni őket, nem azért vagyunk. Mi elbúcsúzunk, aztán majd lesz, ahogy lesz. A tulajdonosok titokban szerették volna, ha ebből nagyobb balhé van, de mi meg azt mondtuk, hogy ők elmennek az országból, mi meg maradunk. És a börtönből nem olyan jó rádiót csinálni.

Műsorvezető társaival, Voga Jánossal és Bochkor Gáborral adáson kívül is elszántan viccelődnek egymással?
Persze, sőt! Gyűlölködünk is, de nagyon különböző emberek vagyunk. Ettől van az, hogy hármunk közül talán ha egyet lehet szeretni. Néha úgy érzem magam, mint a Muppet Show-ban a két öregember egyike, aki ül az erkélyen, és mindenbe beleugat. És nagyon élvezem is ezt a helyzetet!

Úgy hallottam, fotózik, már kiállításon is jelentek meg alkotásai. Komolyabban űzi, netán hobbiként?
Amikor ráérek, komolyabban, amikor nem, akkor hobbiként. Azt nevezném komolynak, ha meg tudnék élni belőle, azt pedig hobbinak, ha nem tudnék eladni egy darabot sem. Megélni nem tudok belőle, de már adtam el közülük egypárat, elég érdekes összegekért, meg is lepődtem. Ha nyugdíjba megyek, akkor jó lenne ebből élni.

Igen, úgy hírlik, hogy borsos árakon kínálja őket.
Nagyon drágák, de úgy állapítottam meg az árat, hogy megnéztem a hasonló szintű német képek árát, és ezt elosztottam néggyel. Még így is drága, de mindenkinek mondom, hogy alkudj. Ha valamelyik tetszik, alkudj! Nincs kőbe vésve az ár.

Jelentek már meg könyvei, lemezei, szerepelt rádióban és televízióban is. Melyik területet érzi igazán közel magához?
Minden közel áll hozzám. Vágyálmom egy igazán jó könyvet megírni, összeállítani, kiadni, ami gyújtózsinórként indítaná el visszamenőleg is a többi könyvemet.

Petrovicz Bernadett