A Boros-Bochkor-Voga trió nem viccel, szó szerint vérüket adták rajongóikért.

Az egész úgy kezdődött, hogy Voga az egyik adásban élőben kijelentette: „Életemet és véremet a hallgatókért!”. Bochkor Gábornak sem kellet több, felvetette, mi lenne, ha tényleg vérüket adnák rajongóikért. A terv az volt, hogy mindhárman vért adnak, amit belekevernek abba a nyomdafestékbe, amiből új aláíró-kártyáik készülnek. „Gábor ötlete volt az egész akció, de saját csapdájába esett! Úgy gondolta, hogy majd csak Voga és én adunk vért. Természetesen ő sem maradhatott ki a dologból, pedig nagyon fél a tűktől - árulta el Boros Lajos.

A vérvételre a nyomda mellett egy mentőautóban került sor. Elsőként Bochkor Gábor nyújtotta karját az orvos felé. Talán pont azért, hogy hamar túl legyen rajta. „Nem lehetne, hogy csak a karomat dugom be az autóba?” – kérdezte viccelődve a rádiós, aki talán már nem is örült annyira remek ötletének. Tényleg egy pillanatra sem nézett kezére a vérvétel alatt, de végül férfiasan legyőzte félelmét. Gábort Voga és Boros Lajos követte a tű alatt. Voga rendszeres véradóként mosolyogva nézte végig, ahogy az orvos feltöltötte a fiolát. Boros Lajos nem csak társai, de a saját vérvételét is végigviccelődte. „Magas a vérnyomásom és a koleszterinemmel is van egy kis gond, így nem szoktam vért adni, de nem félek a tűtől, így nem is volt annyira kellemetlen” – mondta utána.

Miután mindhárman teljesítették a feladatot, már mentek is be a nyomda épületébe. Sok idejük nem volt, a nyomtatásnak néhány percen belül indulnia kellett, hiszen vasárnapra már készen kell lenniük a kártyáknak. A nyomda dolgozói a hatalmas berendezéshez vezették őket, ahol a három rádiós a fiolából a festékbe öntötte vérét. Három másodperc múlva már indult is a gépezet és röpke 5 perc alatt több száz kártya lett kész. „Csak az első két-háromezer nyomtatott példányban lesz benne a vérünk. Hétfőn indul a turnénk Miskolcról. Ott már majd meg lehet találni ezeket a kártyákat is” – árulta el Boros Lajos.